703

Evangélikus istentisztelet – Gyülekezeti liturgikus könyv

40. zsoltár (2–7a.8–12) – Az Úr lehajolt hozzám

Antifóna: PGr 156/1t
PDF letöltése
Az Úr lehajolt hozzám

1. Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, * meghallotta kiáltásomat.

2. Kiemelt engem a pusztulás verméből, * a sárból és az iszapból.

3. Sziklára állította lábamat, * biztossá tette lépteimet.

4. Új éneket adott a számba, * Istenünknek dicséretét.

5. Sokan látják ezt, félik az Urat, * és bíznak őbenne.

6. Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, * és nem az önhittekhez és hazugokhoz igazodik.

7. Én Uram, én Istenem! + Sok csodás tervet vittél véghez értünk, * nincsen semmi hozzád fogható.

[8.] Hirdetném én, és elmondanám, * de több annál, amit fel tudnék sorolni.

[9.] Véres áldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: * nyitott fület adtál énnékem.

[10.] Így szóltam tehát: + Íme megjelentem, * a könyvtekercsben írva van felőlem.

[11.] Hogy kedvem teljék, Istenem, akaratodban, * a te törvényed itt van a szívemben.

[12.] Hirdetem igazságodat a gyülekezetben, * és nem zárom be számat, jól tudod, Uram.

[13.] Igazságod nem rejtem el szívem mélyén, + elmondom a te hűséged és segítséged, * nem titkolom el kegyelmed és igazságod.

[14.] Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, * kegyelmed és igazságod szüntelenül őrizzen!

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna