1. A halál intésére Megszűnik egyszerre Az ember dicsősége És minden sikere. Mint a mező virága Jut gyors hervadásra, Amikor lekaszálja A rétet gazdája.
2. A halált föl nem tartja A ragyogás, a csel, A világ sok aranya Sem kápráztatja el. Érkezése óráját Sohasem tudhatjuk, Előle ajtónk zárát Mi be nem csukhatjuk.
3. E bizonytalanságban Nagy ajándék a hit, E mulandó világban Minket az boldogít. Bár Ádám vétke rajtunk, Istenünk el nem ejt, Hisz gyermekei vagyunk, Kiket el nem felejt.
4. Meghajtom hát a térdem, És Jézust imádom, És minden nevek felett Az ő nevét áldom. Itt a halált legyőzte A véres Golgotán, A mennyben mindörökre Áldását szórja rám.
5. Ha eljő élet-estem És a búcsúóra, Ha megfáradott testem Elmegy nyugovóra, Akkor van vigasságban A lelkem, s földerül, Mert Isten országában Örömben részesül.