Evangélikus istentisztelet – Gyülekezeti liturgikus könyv

1. Hagyjad az Úristenre Minden te utadat! Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. Az Úrra bízzad dolgod: Könnyebbül a teher. Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat, Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérd, imádjad, S megnyered ügyedet.

3. A te irgalmasságod Van rajtam, Istenem. Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végezésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. Utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd; Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünete nincs soha; Úgy teszel, mint kívánja Gyermekeid java.

5. Bízzál, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid, Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. Őbenne vesd halálig Reményed horgonyát; Biztos révpartra szállít, Van néki gondja rád. Bár késik a segítség, S gyakran nem lelsz vigaszt, Eloszlik bú és kétség, Előbb, mint véled azt.

7. Ő megcselekszi végre Velünk azt, ami jó. Ösvényünk erőssége, Te vagy, Mindenható! Nehéz itt földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk, Utunk a mennybe visz.