1. Mikor Babilonnak folyóvizei mellett ültünk, + sírtunk, ha Sionra emlékeztünk, * és a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
2. Mert akik elhurcoltak minket, * énekszót követeltek tőlünk.
3. És akik sanyargattak minket, + öröméneket követeltek: * „Énekeljetek nekünk a Sion énekeiből!”
4. Hogyan énekelhetnénk az Úrnak énekét, * itt, az idegen földön?
5. Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, * bénuljon meg a jobb kezem!
6. Ragadjon nyelvem az ínyemhez, + hogyha nem emlékezem reád, * hogyha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna