1. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, * az én kiáltásom jusson el hozzád!
2. Ne rejtsd el orcádat előlem * szorultságom idején!
[3.] Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, * siess, hallgass meg engem!
4. Mert elszállnak napjaim úgy, mint a füst, * izzanak csontjaim úgy, mint a parázs.
[5.] A pusztai pelikánhoz lettem hasonló, * olyan vagyok, mint a romok közt élő bagoly.
[6.] Álmatlanul virrasztok, * magányosan, mint a tetőn egy eltévedt veréb.
[7.] Napjaim, mint a tűnő árnyék, * magam pedig mint a fű, elszáradok.
8. De te, Uram, örökké megmaradsz, * és emlékezeted él nemzedékről nemzedékre.
9. Azért felkelvén könyörülj a Sionon, + mert ideje, hogy irgalmazzál, * bizony itt van már az ideje.
[10.] Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, * hogy az újjáteremtett nép dicsérje az Urat.
11. Mert letekintett az Úr a szent magasságból, * lenézett ő a mennyből a földre,
12. hogy meghallja a foglyok sóhajtását, * és a halálraítélteket megszabadítsa.
[13.] Hirdessék az Úr nevét a Sionon, * és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
[14.] amikor összegyűlnek mind a népek és az országok, * hogy szolgáljanak az Úrnak!
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna