741

Evangélikus istentisztelet – Gyülekezeti liturgikus könyv

102. zsoltár (2–4.7–8.12–14.20–23) – Ne rejtsd el előlem orcád a bajban!

Antifóna: APt. 1012/1t
PDF letöltése
Ne rejtsd el előlem orcád a bajban!
Antifóna a 85. és a 102. zsoltárból: RáGr 169/6t
PDF letöltése
Ne rejtsd el előlem orcád a bajban!

1. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, * az én kiáltásom jusson el hozzád!

2. Ne rejtsd el orcádat előlem * szorultságom idején!

[3.] Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, * siess, hallgass meg engem!

4. Mert elszállnak napjaim úgy, mint a füst, * izzanak csontjaim úgy, mint a parázs.

[5.] A pusztai pelikánhoz lettem hasonló, * olyan vagyok, mint a romok közt élő bagoly.

[6.] Álmatlanul virrasztok, * magányosan, mint a tetőn egy eltévedt veréb.

[7.] Napjaim, mint a tűnő árnyék, * magam pedig mint a fű, elszáradok.

8. De te, Uram, örökké megmaradsz, * és emlékezeted él nemzedékről nemzedékre.

9. Azért felkelvén könyörülj a Sionon, + mert ideje, hogy irgalmazzál, * bizony itt van már az ideje.

[10.] Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, * hogy az újjáteremtett nép dicsérje az Urat.

11. Mert letekintett az Úr a szent magasságból, * lenézett ő a mennyből a földre,

12. hogy meghallja a foglyok sóhajtását, * és a halálraítélteket megszabadítsa.

[13.] Hirdessék az Úr nevét a Sionon, * és az ő dicséretét Jeruzsálemben,

[14.] amikor összegyűlnek mind a népek és az országok, * hogy szolgáljanak az Úrnak!

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna