1. Aki a Felséges rejtekében lakik, * és a Mindenható árnyékában nyugszik,
2. ezt mondhatja az Úrnak: + Menedékem vagy és váram, * Istenem, benned bízom!
[3.] Mert ő szabadít meg téged a madarász tőrétől, * és a rosszakaró beszédtől.
[4.] Tollaival betakar téged, + szárnyai alatt oltalmat találsz, * pajzs és páncél az ő hűsége.
[5.] Ne félj az éjszaka rémeitől, * ne félj a nappal repülő nyíltól,
[6.] se a sötétben lopódzó vésztől, * se a délben pusztító ragálytól.
7. Mert az Úr a te oltalmad, * a felséges Isten a te menedéked.
8. Nem érhet el a veszedelem, * sem csapás nem közelíthet hajlékodhoz.
9. Mert angyalainak megparancsolja, * hogy őrizzenek téged minden utadon.
[10.] Tenyerükön hordoznak téged, * hogy meg ne üssed lábadat a kőben.
[11.] Oroszlánon és skorpiókon járhatsz, * eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
12. „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, * oltalmazom, mert ismeri az én nevemet.
13. Ha kiált hozzám, meghallgatom, + vele vagyok a háborúságban, * kiragadom onnan és megdicsőítem.
[14.] Megelégítem hosszú élettel, * gyönyörködhet az én szabadításomban.”
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna