1. Megáldottad, Uram, a te földedet, * jóra fordítottad Jákób sorsát.
[2.] Megbocsátottad néped bűnét, * elengedted minden vétkét.
[3.] Nem sújt már csapásod, * elfojtottad haragod hevét.
[4.] Fordulj felénk, szabadító Istenünk, * ne haragudj reánk többé!
[5.] Örökké akarsz haragudni ránk? * Nemzedékről nemzedékre tart-e majd haragod?
[6.] Nem akarsz-e új életet adni nekünk, * hogy néped örvendezzen?
[7.] Mutasd meg, Uram, irgalmasságod, * és adj nekünk szabadulást!
8. Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! + Bizony, békességet hirdet ő népének, * hogy ne legyenek újra oktalanok.
9. Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, * hogy dicsősége lakozzék földünkön.
10. Szeretet és hűség találkoznak, * igazság és béke csókolgatják egymást.
11. Hűség sarjad a földből, * és igazság tekint le a mennyből.
12. Az Úr is megad minden jót, * földünk is meghozza termését.
13. Igazság jár őelőtte, * és utat készít lépteinek.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna