1. Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, * neved közel van azokhoz, kik csodáid hirdetik.
2. „Én állapítom meg azt az időt – így szól az Úr –, * amikor igazságot szolgáltatok.
3. Ha meginog a föld és minden lakója, * én megszilárdítom oszlopait.”
4. A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek! * A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
[5.] Ne legyetek olyan fennhéjázók, * ne beszéljetek nyakasan és gőgösen!
6. Mert nem napkeletről és nem napnyugatról, * nem is a puszta felől jön a felmagasztalás,
7. hanem Isten fog ítélni: * az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.
[8.] Mert pohár van az Úr kezében, * telve bódító, fűszeres borral.
[9.] Ha ő tölt belőle, meg kell inni, + még a seprőjét is le kell nyelni * minden gonosznak a földön.
10. Én pedig ezt mindenkor hirdetem, * és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna