1. Őrizz meg engem, Istenem, * mert a vizek már a torkomig érnek!
[2.] Feneketlen iszapba süllyedtem, * nincs hol megállanom.
3. Örvénylő vizekbe estem, * elsodort engem az áradat.
[4.] Belefáradtam a kiáltásba, kiszáradt a torkom, * szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam.
5. Istenem, te tudod, mily balga voltam, * vétkeim nincsenek előtted elrejtve.
[6.] Házad iránt féltő szeretet emészt, * rám hull a gyalázat, ha miattam téged gyaláznak.
7. Én mégis hozzád könyörgök, Uram, * a kegyelemnek idején, Istenem.
[8.] Nagy jóságoddal hallgass meg engem, * szabadíts meg ígéreted szerint!
9. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne merüljek, * hadd szabaduljak gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből!
[10.] A víz árja el ne sodorjon, + és ne nyeljen el engem a mélység, * be ne záruljon fölöttem a kútnak szája!
11. Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, * nagy irgalmadból tekints le rám!
[12.] Ne rejtsd el orcádat szolgád elől, * mert bajban vagyok, siess, és hallgass meg!
13. Jöjj hozzám, és válts meg engem, * emelj fel, és oltalmazz, Istenem!
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna