704

Evangélikus istentisztelet – Gyülekezeti liturgikus könyv

42. zsoltár (2–6.9a.10–12) – Isten után szomjazik lelkem

Antifóna: Nokturnále 122. oldal/1t
PDF letöltése
Isten után szomjazik lelkem

1. Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekhez, * úgy kívánkozik hozzád, Istenem, az én lelkem.

2. Isten után szomjúhozik lelkem, * az élő Isten után.

3. Vajon mikor juthatok oda, * hogy megjelenjek Isten előtt?

4. Könnyhullatás lett a kenyerem éjjel és nappal, * mert naponta mondják nekem: ugyan hol van a te Istened?

[5.] És megkeseredem lelkemben, + és visszaemlékezem arra az örömre, * amikor nagy tömeg élén mehettem Isten házához.

6. Miért csüggedsz el, én lelkem, * miért háborogsz énbennem?

7. Bízzál Istenben, mert még hálát adok néki, * ő az én Szabadítóm, ő az én Istenem.

8. Nappal az ő irgalmasságát rendeli mellém, * éjjel éneket ad számba az Úr.

[9.] Ezt mondom Istenemnek, az én kőszálamnak: * Miért feledkezel el rólam?

[10.] Miért kell gyászban járnom, * miért gyötör az ellenség?

[11.] Mintha csontjaimat tördelnék, * amikor gyaláznak szorongatóim.

[12.] Mikor naponta ezt mondják nékem: * Hol van a te Istened?

[13.] Miért csüggedsz el, én lelkem, * miért háborogsz énbennem?

[14.] Bízzál Istenben, mert még hálát adok néki, * ő az én Szabadítóm, ő az én Istenem.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna