1. Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekhez, * úgy kívánkozik hozzád, Istenem, az én lelkem.
2. Isten után szomjúhozik lelkem, * az élő Isten után.
3. Vajon mikor juthatok oda, * hogy megjelenjek Isten előtt?
4. Könnyhullatás lett a kenyerem éjjel és nappal, * mert naponta mondják nekem: ugyan hol van a te Istened?
[5.] És megkeseredem lelkemben, + és visszaemlékezem arra az örömre, * amikor nagy tömeg élén mehettem Isten házához.
6. Miért csüggedsz el, én lelkem, * miért háborogsz énbennem?
7. Bízzál Istenben, mert még hálát adok néki, * ő az én Szabadítóm, ő az én Istenem.
8. Nappal az ő irgalmasságát rendeli mellém, * éjjel éneket ad számba az Úr.
[9.] Ezt mondom Istenemnek, az én kőszálamnak: * Miért feledkezel el rólam?
[10.] Miért kell gyászban járnom, * miért gyötör az ellenség?
[11.] Mintha csontjaimat tördelnék, * amikor gyaláznak szorongatóim.
[12.] Mikor naponta ezt mondják nékem: * Hol van a te Istened?
[13.] Miért csüggedsz el, én lelkem, * miért háborogsz énbennem?
[14.] Bízzál Istenben, mert még hálát adok néki, * ő az én Szabadítóm, ő az én Istenem.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna