702

Evangélikus istentisztelet – Gyülekezeti liturgikus könyv

39. zsoltár (5–8.11.13–14) – Arasznyivá tetted napjaimat

Antifóna: EpGr 239 alapján/5t
PDF letöltése
Arasznyivá tetted napjaimat

1. Jelentsd meg, Uram, életem végét, + meddig tart napjaim sora, * hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok.

[2.] Íme, arasznyivá tetted napjaimat, * életem ideje semmiség előtted.

3. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, * még ha magabiztosan áll is.

[4.] Mint az árnyék, úgy jár itt az ember, + bizony hiába van sok fáradsága. * Rakásra gyűjt, de nem tudja, ki fogja azt felélni.

5. Azért én most mit várhatnék, Uram? * Minden bizodalmam benned van, Uram.

[6.] Vedd le rólam a te ostorodat, * hisz elpusztulok sújtó kezed alatt.

[7.] Hallgasd meg, Uram, az én kiáltásomat, * és fogadd el könyörgésemet!

8. Könnyeim láttán ne légy néma, + mert jövevény vagyok, * szolgád vagyok, mint minden ősöm.

9. Ne nézz rám haraggal, hadd kapjak új erőt, * mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna