1. Jelentsd meg, Uram, életem végét, + meddig tart napjaim sora, * hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok.
[2.] Íme, arasznyivá tetted napjaimat, * életem ideje semmiség előtted.
3. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, * még ha magabiztosan áll is.
[4.] Mint az árnyék, úgy jár itt az ember, + bizony hiába van sok fáradsága. * Rakásra gyűjt, de nem tudja, ki fogja azt felélni.
5. Azért én most mit várhatnék, Uram? * Minden bizodalmam benned van, Uram.
[6.] Vedd le rólam a te ostorodat, * hisz elpusztulok sújtó kezed alatt.
[7.] Hallgasd meg, Uram, az én kiáltásomat, * és fogadd el könyörgésemet!
8. Könnyeim láttán ne légy néma, + mert jövevény vagyok, * szolgád vagyok, mint minden ősöm.
9. Ne nézz rám haraggal, hadd kapjak új erőt, * mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna