1. Ne légy tőlem távol, Uram, + mert közel van a baj, * és senki nincs, aki segítsen!
[2.] Torkom kiszáradt, mint a cserép, + nyelvem az ínyemhez tapadt, * a halál porába fektettél.
3. Mert kutyák vettek körül engem, + bekerített a gonoszok bandája, * átlyukasztották kezemet és lábamat.
[4.] Megszámlálhatnám minden csontomat, * ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
5. Megosztoznak ruháimon, * köntösömre pedig sorsot vetnek.
[6.] De te, Uram, ne légy távol tőlem, * erősségem, siess segítségemre!
[7.] Ments meg engem a fegyvertől, * életemet a kutyák hatalmából!
8. Szabadíts meg az oroszlán szájából, * és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat!
9. Hadd hirdessem nevedet testvéreimnek, * és hadd dicsérjelek a gyülekezetben téged!
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna