1. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? * Távol van a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
2. Én Istenem! Hívlak nappal, de mégsem válaszolsz. * Hívlak éjjel, de még sincs nyugalmam.
3. Pedig te szent vagy, * rólad szólnak Izráel dicséretei.
4. A mi atyáink tebenned bíztak, * és te megmentetted őket.
5. Tehozzád kiáltottak, és megszabadultak, * tebenned bíztak, és nem szégyenültek meg.
[6.] De én féreg vagyok, nem ember, * gyaláznak az emberek, és megvet a nép.
[7.] Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, * ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:
[8.] Az Úrra bízta magát, hát mentse is meg őt, * szabadítsa meg, hiszen kedvelte!
[9.] Te hoztál ki engem anyám méhéből, * biztonságba helyeztél anyám emlőin.
[10.] Már anyám ölében is rád voltam utalva, * anyám méhében is te voltál Istenem.
11. Ne légy távol tőlem, + mert közel van a baj, * és senki sincs, aki segítsen.
12. De te, Uram, ne légy távol tőlem, * én erősségem, siess segítségemre!
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna