1. Miért tombolnak a népek, * hiábavalókat miért terveznek?
[2]. Összegyűlnek a föld királyai, + tanácskoznak a fejedelmek * az Úr ellen és az ő Fölkentje ellen:
[3]. Dobjuk le magunkról bilincsüket, * tépjük le köteleiket!
[4]. A mennyben lakozó kineveti őket, * az Úr megcsúfolja őket.
[5]. Így szól hozzájuk haragjában, * megrémíti őket indulatában:
[6]. Bizony, én kentem föl az én királyomat, * fölkentem őt szent hegyemen, a Sionon.
7. Kihirdetem az Úr végzését. + Ezt mondta nekem: * Az én fiam vagy! Ma szültelek téged.
8. Kérjed tőlem és neked adom örökségül a népeket, * birtokul a földkerekséget.
9. Most azért ti, királyok, legyetek eszesek, * okuljatok, ti bírái a földnek!
10. Félelemmel szolgáljátok az Urat, * reszketve örvendezzetek!
11. Mert hamar föllángol haragja, * de mind boldog, aki hozzá menekül.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentléleknek.
Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
Antifóna