A vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletek egyházunkban háromféle énekmóddal történhetnek: a liturgikus, az énekverses és az egyszerű rend szerint. Mindhárom istentiszteleti formának azonos a felépítése. A közöttük lévő különbségek az alábbiak: a liturgikus rendben a lelkész énekelheti a liturgia elemeit, s a gyülekezet is liturgikus dallamokkal felel a lelkész éneklésére. (A liturgikus dallamok némelyikét kiskórus is énekelheti.) A nyugati keresztyénségben a gregorián alapú liturgikus rend az általános forma, így az evangélikus (lutheránus) egyházakban is, Finnországtól Erdélyig, Németországtól Amerikáig. Az énekverses rendben a lelkész a liturgia elemeit mondja, a gyülekezet pedig az egyes tételekre énekverssel – például a korálok egy-egy versszakával – válaszol. (A bevezető zsoltárnál a doxológiát, a Krisztus-imádásnál a Kyrie-énekverset, a dicsőítésnél a Gloria-énekverset, az úrvacsorai rendben pedig a Sanctus-, illetve az Agnus Dei-énekverset énekli.) Az egyszerű rendben a csillaggal (*) jelölt tételek elmaradnak, a bevezető zsoltár helyett csak bevezető ige hangzik el. Az egyszerű rendet főként kis létszámú és szórványgyülekezetekben használjuk. A liturgikus elemek általánosan használt latin nevét kerek zárójelben ( ), az elhagyható részeket szögletes zárójelben [ ] közöljük.
Az istentiszteleten szolgálók a megszokott helyszíneken (oltár, szószék) kívül igénybe vehetik az olvasópultot, az ambót is. Innen történhet a lektorok, a gyülekezeti tagok szolgálata, például az olvasmányok, a hirdetés, az általános könyörgő imádság felolvasása. A lelkész is igénybe veheti az ambót, többek között köszöntésre, hirdetésre, kisebb közösségek előtti szolgálatra.