1. Csak dallal, énekszóval Vagy áldandó, Uram? Nem dicsérhet-e sóhaj, Bár ólomszárnya van? Ha fájdalmam őszinte, Hiszem, téged dicsér, Bár oly sötét, hogy szinte Poklok mélyéig ér.
2. Te úr vagy a sötéten, Úr a mélységben is. Ott vagy te vak kétségben, Hol sátán tőrbe visz. Ha most homály terül rám Kioltva múlt hitét, Tudom, bár hallgatsz némán: A végső szó tiéd.
3. A végső szót kimondtad: A testté lett igét. Nagy mélységből kihoztad, Él ő, s úgy von feléd. Ó, elrejtőző Isten, Kit ködfátyol fed el, Fiadra nézek hittel, S föllebben a lepel.