1. Megbántunk, Isten, szüntelenül téged, Mert nem őrizzük a te szent igédet: Sok bűneinkkel ingerlünk tégedet, De kegyelmes vagy, ne hagyj azért bennünket!
2. Mert mi, emberek, földből teremtettünk, A gonoszságra is hajlandók lettünk, Mennyeiekre nem igyekezhetünk, Mint fel-felvetett kő, a földre sietünk.
3. Hallgass meg azért, kegyelmes Úristen, Tekints mireánk, ki vagy erős Isten, Te Szentlelkeddel vigasztalj, Úristen, Hogy te szent igéd legyen nagy becsületben!
4. Dicséret légyen néked, örök Isten, Ki reánk nézel most nagy kegyelmesen, És nem hagysz minket szent ígéretedben, De te meglátogatsz Szentlélek Istenben.