1. Áldjad, én lelkem, az Urat, Hirdessed dicséretét! Az Istennek adok hálát, Valamíg engem éltet, Én az Úrnak éneklek Mindaddig, míglen élek.
2. Ne légyen bizodalmatok Földi fejedelmekben, Egy emberben se bízzatok, Kiben segítség nincsen! Mihelyt lelke kimégyen, Menten hamuvá lészen.
3. Minden dolga és szándéka Elvész azon nap vele. Boldog, akinek oltalma A Jákóbnak Istene; Akinek mindenekben Reménysége az Isten.
4. Ki a mennyet és a földet És a tengert teremté, És ezekben mindeneket Nagy hatalmával szerze. Igazsága, hűsége Megmarad mindörökre.
5. Akik méltatlan szenvednek, Megmenti a jó Isten, A nyomorult éhezőknek Ő ád eledelt bőven, A foglyokat kihozza, Rabságból kioldozza.
[6.] És a világtalanoknak Megnyitja ő szemöket; Akik dűlőfélben vannak, Meggyámolítja őket, Mert az igazat híven Szereti az Úristen.
[7.] Veszedelmében megmenti A nyavalyás jövevényt; Az árvákat megsegíti, Rájuk kegyesen tekint; A sérelmes özvegyek Tőle megenyhíttetnek.
[8.] A hitleneket megrontja, Ösvényüket elvesztve, De megáll az ő országa Most és minden időbe’. Ó, Sion, a te Urad Mindörökké megmarad!