1. Áldjátok az Úr nevét, Akik neki szolgáltok, Magasztaljátok őtet, Kik hív szolgái vagytok, Kik állotok házában, És jártok tornáciban!
2. Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét, Mert ő igen jókedvű! Jákóbot, mint ő népét, Izráelt elválasztá, Örökévé foglalá.
3. Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen; Isteni beszédével Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.
4. Ki e világ végitül Támaszt terhes felhőket, Villámokat küld felül, Midőn bocsát esőket; Szeleit rejtekükből, Kiküldi erejéből.
5–7. –
8. Megáll örökké neve És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.
[9.] A pogányok bálványi Ezüstből és aranyból Kézzel szoktak öntetni, Csak semmik, bár nézd meg jól. Szájukkal ők nem szólnak, Ő szemükkel nem látnak.
[10.] Nem hallanak fülükkel, Az ő szájuk nem lehel. Hozzájuk mind hasonlók Az ily képet formálók, Kiknek ő reménységek Efféle bálványképek.
11. –
12. Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek! A Sionról áldjátok És őt magasztaljátok Az ő lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!