1. Mindenkoron áldom az én Uramat, Kitől várom én minden oltalmamat. Benne vetem minden bizodalmamat, Mindenkoron dicsérem mint Uramat.
2. Igen vigad és örvend az én lelkem, Az Istennek segedelmét hogy kérem: Nyomorultak meghallják, azt örvendem, Vigadjanak Istenben, arra intem.
3. Ha valamely nyavalyába én estem, Az Úristent kiáltván megkerestem: Feleletet azonnal tőle vettem, És mindenből megszabadult én fejem.
4. Az Istenhez azért feltekintsenek, Nyomorultak őhozzá siessenek, Nyilván higgyék, hogy meg nem szégyenülnek, Csak énrólam erre példát végyenek!
5. Én, mikoron Istenhez kiáltottam, Az Istentől legott meghallgattattam, Őáltala hamar megszabadultam, Háborúságimban én megtartattam.
6. Lám, Istennek angyala mind tábort jár, Istenfélő emberek körül ő jár, Az Istentől azért ki oltalmat vár, Utaiban mindenütt az nagy jól jár.
7. Segítségül azért Istent hívjátok, Ő jóvoltát kóstoljátok, lássátok, Igen nagy jó, azt bizonnyal tudjátok: Benne bízó emberek mind boldogok.
8. Tőle azért mindenkoron függjetek, Akik szentek vagytok, őtet féljétek, Szükségtekben ti így nem szűkölködtök, Istennek javaival bővölködtök.