Evangélikus istentisztelet – Gyülekezeti liturgikus könyv

1. Nosza, istenfélő szent hívek, Örvendezzetek az Úrnak, Mert illik, hogy őtet dicsérjék, Kik örülnek igazságnak! Áldjátok azértan Hangos citerákban! Az Úr áldassék! Lantban, hegedűben, Cimbalmi zengésben Magasztaltassék!

2. Énekeljetek néki vígan Gyönyörű szép új éneket! Szép hangicsáló szerszámokban Mondjatok ékes verseket! Igaz ő mondása Állhatatos dolga: Amit az Úr szól, Megáll igazságban, Minden dolgaiban Cselekeszik jól.

3. Ő szereti az igazságot, Az ítélet nála kedves, Dolgában tart irgalmasságot, Mellyel mind e világ teljes. Az Úrnak igéje Egeket teremte, Melyeket ott fenn Szájának lelkével Nagy szép seregekkel Szerze ékesen.

4. –

[5.] Mert mihelyt ő csak egy igét szól, Azonnal megleszen minden, És valamit ő megparancsol, Nagy hamarsággal meglészen. Pogányok tanácsát És minden szándékát Az Úr megtöri, Magukban a népek Amit elvégeznek, Semmivé tészi.

[6.] De az Úristennek tanácsa Megmaradánd mindörökké, És megáll minden gondolatja, Kiterjed minden időkre. Boldog az a nemzet, Ki ily Urat szeret Mint ő Istenét; Boldog a nemzetség, Kit kedvel e Felség, Mint örökségét.

7–8. –

9. Aki ő gyors lovában bízik, Megcsalatkozik dolgában, Aki karjával dicsekedik, Meg nem tartatik a hadban; De a nagy Úristen Népére szünetlen Néz szemeivel; Akik benne bíznak, Hozzá folyamodnak, Nem felejti el.

10. Gondot tart rájuk, s a haláltól Megtartja őket éltükben, Szükségtől és éhenhalástól Őrzi a drága időben. Lelkünk azért várja, Szüntelen óhajtja Az Úr oltalmát, Ki paizsul végre Eljő segítségre, Ád diadalmat.

11. Őbenne azért a mi szívünk Igen örvendez szüntelen, Mert ő minékünk reménységünk, És bízunk ő szent nevében. Nagy kegyelmességed Mirajtunk bővítsed, Légy mi gyámolunk! Ne hagyj szükségünkben, Segíts meg éltünkben, Mert téged várunk!