1. Valék az Istennek hatalmas markában, éjjel-nappal jajgattam. Úristen, kezedet rajtam súlyosítád, és nagy kínokat láttam, Erőm, nedvességem mert elfogyatkozott, és ugyan megszáradtam: Miként meleg nyárban a lekaszált széna: testemben elapadtam.
2. Sokságos bűnömet már el nem titkolom, tenéked megjelentem. Én hamisságomat és gonoszságomat előtted el nem rejtem. Elvégzém magamban, hogy előtted, Uram, rút bűnömet felfedjem; És bizonnyal hiszem, hogy te is azontúl megbocsátod énnékem.
3. De ily vallást tészek, hogy az én bűnömért a poklot érdemleném, Irgalmasságodból hogyha bűneimért bocsánatját nem nyerném, Te szent Fiad által ingyen azt tetőled igaz hittel nem venném, Minden oltalmamat és bizodalmamat ha tebenned nem vetném.
4. Istenem és Uram, te vagy én oltalmam minden nyavalyáimban. Én néked könyörgök, hogy tarts meg engemet sok háborúságimban; Hogy megszabadulván én ellenségimtől még ez árnyékvilágban Néked szolgálhassak örökkön-örökké az én hivatalomban.