1. Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek, Hogy kegyelmes hozzám, mindenkor elhiggyétek, Az ő nagy szerelmét, hozzám nagy jóvoltát mindenkor hirdessétek!
2. Megragadlak, Uram, az én igaz hitemmel, Reád támaszkodom erős reménységemmel, És el nem eresztlek, amíg meg nem hallgatsz, az én lelki kezemmel.
3. Felindítlak téged nagy nyomorúságimmal, Az én bűneimnek bántó sokaságával; Mindaddig kiáltok, míg be nem kötsz engem szent irgalmasságoddal.
4. Ó, mennybéli Isten, te vagy én reménységem, Kinek hatalmában, kezében ellenségem; Ott vagy te, Úristen, én nagy segítségem, ahol nincs reménységem.
5. Tanítsál meg engem a te igaz utadra, Hadd lássak elmenni a te igazságodra; Én ellenségimnek gonosz szándékukra, ne bocsáss ő szájukra.
6. Ha tebenned, Uram, nem reménylettem volna, A nagy bánat miatt megemésztettem volna; Az élőknek földén a te javaidat meg nem láthattam volna.
7. Azért, ó, én lelkem, serkentsed fel magadat: Mit töröd, faggatod nagy bánatban magadat? Meg fogod majd látni Uradnak jóvoltát, csak ne hagyd el magadat!