Evangélikus istentisztelet – Gyülekezeti liturgikus könyv

1. Hatalmas Isten, nagy haragodban, ne feddj meg engemet, Te haragodnak nagysága miatt ne ostorozz engem, Mert haragodnak nagy volta miatt el kellene vesznem.

2. De sőt, Úristen, könyörülj rajtam, mert csak alig vagyok, Tudod, Úristen, mely beteg vagyok, mert nagy bűnös vagyok, Gyógyíts meg engem e fájdalomból, mert gyógyulást várok.

[3.] Az én testemben, felséges Isten, semmi épség nincsen, Csontjaim közül, annyira juték, hogy egy helyén nincsen, Minden erőmben megfogyatkoztam, semmi jó nincs bennem.

[4.] Háborúsága az én lelkemnek oly igen nagy vagyon, Minémű szélvész és nagy háború a tengeren vagyon, De míg rám nézel, hatalmas Isten, az csak addig vagyon.

5. Térj hozzám, Uram, és szabadítsd meg elbúsult lelkemet, Jelentsd meg bennem te véghetetlen kegyelmességedet, Tartsd meg, Úristen, irgalmasságból az én életemet!

[6.] Én szemeimet homály fogta bé keserűség miatt, Immár ezentől megemésztetem sok bűneim miatt, De kérlek téged, tekints énreám fogadásod miatt.

7. Hatalmasságát te szent igédnek adjad, hogy hihessem, Szabadulását az én lelkemnek adjad, hogy várhassam, Ígéretedet te szent Fiadban adjad, hogy vallhassam!

8. Örvendez lelkem, noha sok bűnöm, tebenned, Úristen, Mert meghallgattad könyörgésemet, hatalmas Úristen, Bízzál, jó fiam, az én Lelkemben, azt mondja az Isten.

Szöveg: Szent Dávid király bűnei miatt így panaszolkodik, a 6. zsoltár parafrázisa, Szegedi Gergely; Huszár Gál énekeskönyve 1560. Dallam: Ne hagyj elesnem, felséges Isten, keserűségemben, Kolozsvár, 1744. EÉ 79. [RMIÉ 101]